Vizsgaidőszak ide, vizsgaidőszak oda, folytatjuk draft-értékelő sorozatunkat! A soron következő rész az nemzeti konferencia északi csoportjával foglalkozik, benne a mindig jól draftoló Packers-szel, az épülő Bears-szel, a reményeim szerint saját árnyékán átlépő Lions-szal és az arculatot (valamint teljes menedzsmentet) váltó Vikings-szal.
Az utóbbi időben leginkább két dologról szólt az NFL: a draftról, valamint arról, hogy ki hogyan verte meg a barátnőjét, mit szívott, vagy milyen egyéb módon szegte meg a törvényt. Szeretnék kicsit mindezektől elvonatkoztatni, ha csak egy kis időre is. Hisz, míg egyes játékosok épp azon fáradoznak, hogy elszúrják az NFL nyújtotta esélyüket, és bálványozott példaképekből gyűlölt antihősökké korcsosuljanak, addig mások emberségből jelesre vizsgáznak.
A legjobb fiatal irányítókkal foglalkozó posztomban még 1/26-ra taksáltam a Browns QB választását, igaz nem hittem volna, hogy Manziel odáig csúszik. Ám a Barnák számításai bejöttek, Johnny Football-t nem vitte el senki. A clevelandi gárda kapva az alkalmon feltradelt, és az első kör 22. választásával kihúzta a fiatal irányítót. A zár kattant, Manziel a 22-es csapdájába esett!
Miután véget ért a 2014-es draft, kifújtuk magunkat és megemésztettük a történéseket, ideje górcső alá venni a csapatokat és megnézni, ki hogyan teljesített a játékosbörzén. Következzen tehát az AFC Keleti csoportja! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mock draft az egy művészet: az ember ráérez dolgokra, máskor szerencséje van, néha pedig egyszerűen csak megteszi a legvalószínűbb opciót. Még a profi elemzőknek sincs eget verő sikerességi rátája: a 10-15%-os arány már erősnek számít. Idén szinte megjósolhatatlan a draft, rengeteg a top prospect van és még az 1/1 sem biztos, de mi sem maradhatunk ki a buliból.
Alig egy hét és megkezdődik a holtidény legjobban várt eseménye, ezzel pontot téve az átigazolási időszak legnagyobb kérdéseire. Mi is elérkeztünk FA értékelő sorozatunk utolsó részéhez. Következzen az AFC North a trónfosztott bajnokkal, a szezon legnagyobb drámáját átélt Steelers-szel, az újfent csalódást keltő Bengals-szal és a (még) kicsi Browns-szal.
A tavalyi szezon elején még úgy tűnt, hogy NFC North lesz az egyik olyan csoport, amelyik legalább két csapatot ad a rájátszásba. Ehhez képest az idény végére csak az egy Packers maradt talpon, ráadásul a leggyengébb mérlegű továbbjutóként. Volt tehát min javítani a csapatoknak a szabadügynök piacon.
Az idei draft felhozatalt az utóbbi évek legjobbjának tekintik. Nagyon telített a játékosállomány, valamennyi posztra jut elit prospect. Emiatt – bár a jelenlegi QB class jobb, mint a tavalyi -, nem hiszem, hogy 1-2 QB-nál többet kiválasztanának az első körben. Ám 2011-ben is ment a leminősítő show, hogy aztán gyors egymásutánban kimenjen Ponder, Locker és Gabbert is a 11. választásra (+ Newton). Idén Blake Bortles-t, Teddy Bridgewater-t és Johnny Manziel-t tartják a három legjobb jelöltnek. Őket már az első körben kihúzhatják, de, hogy így is lesz-e…
Folytatódik szabadügynök-piac értékelőnk. Ezúttal az AFC tavalyi legerősebb csoportja kerül terítékre: az egyetlen az egész ligában, amelyik 3 csapatot adott a rájátszásba.
A draft a holtszezon talán legjobban várt eseménye. Megállás nélkül jönnek a felmérések, a tippek, a combine-ok, pro day-ek, interjúk. Ha Johnny Football vagy, akkor reklámok. Végül a jó, vagy a jónak gondolt tehetségeket hamarabb, a gyengébbeket később kihúzzák a csapatok. Ez így is van rendjén. De vajon mindig a legjobbak kelnek el előbb? Elsőnek a jobb lenni? Vajon mit válaszolna a 6. körös Tom Brady vagy az 1/1 Peyton Manning? A másik oldalról megközelítve: az elsőnek választott bust JaMarcus Russell mit gondolhat a dologról? Egy sokadik körös játékos vajon a kései választást okolja azért, mert nem lett belőle sztár?