A szerencsekerék pörög tovább

happy_days_roger_goodell_and_demaurice_smith_sign_the_new_cba

Egy poszt az aktuális kollektív szerződés játékosbörzére gyakorolt hatásáról, a draft jövőjéről, és úgy általában arról a hihetetlen szerencsejátékról, amit minden évben egyre nagyobb (hype) figyelem kísér. 

„Jó ideje nem láttam már ilyen sokoldalú, minden poszton bevethető játékost. Ritkán találkozunk ilyen fiatalemberrel, mint Billy, aki tud futni, jó a védekezésben, tud dobni, ütni, tud erővel ütni. Egy olyan srácot látunk benne, aki szupersztár lehet nálunk New Yorkban.”*

2011-ben új, 2021-ig érvényes kollektív szerződést (továbbiakban CBA) fogadtak el az NFL elöljárói, a klubtulajdonosok és a játékos-szakszervezet közösen. Ebben a szerződésben sok, jelen poszt témájához nem kapcsolódó téma mellett elsősorban az újoncok kontraktusaival foglalkoztak, illetve ezeket a szerződéseket szabályozták újra. A klubtulajdonosok ez irányú törekvését elsősorban az motiválta, hogy a frissen draftoltakkal kötött megállapodások kezdtek nagyon elszállni, lásd még Sam Bradford szerződését: 6 év, 78 millió dollár, ebből 50 millió garantált, 18 millió dolláros aláírási bónusz, a Rams azóta is ezt nyögi. De nem csak Bradford szerződése volt hatalmas a 2010-ben draftoltak között: a top10 jellemzően 25-30 milliót kapott garantáltan, még azelőtt, hogy akárcsak egy playt is játszottak volna az NFL-ben.

A 2010-es draft class garantált fizetései a régi CBA szerint…

…és az új CBA hatása a 2011-es draft classra. Az 1/1 Newton 22 milliós szerződést kapott

Nem csak a rookie-k fizetését faragták le, hanem a szerződések hosszát is a korábbi öt (hat) évről négyre, bár ez trükkös, mert az első körben kiválasztottak esetében a csapatnak opciós joga van az ötödik évre. Összefoglalva: a csapatok szabadsága nőtt a játékosok kárára, akik ráadásul sokkal kevesebbet kereshetnek újoncként, mint a korábbiak.

Ennek előnyeiről és hátrányairól is lehetne már hosszan vitatkozni, de én egyelőre ott folytatnám, hogy az aktuális CBA milyen hatást gyakorol a draftra.

Az emberek figyelmét eltereli az elfogultság és a látható hibák. Kor, külső, személyiség.”

2005 és 2011 között átlagosan 50 játékos jelentette be, hogy a junior vagy a redshirt sophomore éve után jelentkezik a draftra. 2011 óta ez a szám az új CBA hatására megduplázódott; 2011-ben 56, 2012-ben 65, 2013-ban 73, idén pedig már 98 ilyen játékos volt. A játékosbörzén 256 újonc kerül kiválasztásra, a CBA 2021-ig marad érvényben, a további matekozást az olvasóra bízom. Idén a legismertebb underclassman (végzős éve előtt profinak álló játékos) nevek Bortles, Manziel, Bridgewater, Clowney, Jace Amaro, Ha Ha Clinton Dix, Calvin Pryor, Sammy Watkins, Mike Evans, Greg Robinson, továbbá 19 (!!!) RB. Magyarul az underclassmanek ötöde futó, és ez még akkor is durva szám, ha tudjuk, hogy az utóbbi időben a RB poszt erősen leértékelődött, illetve a futók nem számíthatnak hosszú NFL karrierre.

Ennek oka természetesen a pénz. Mivel az új CBA értelmében az újoncok szerződése legalább 4, de az első körösöké inkább 5 éven át kötött, így csak ennyi idő után tesztelhetik először a szabadpiacon a saját értéküket (egy esetleges franchise tagről nem is beszélve). Például J. J. Watt, Robert Quinn és Muhammad Wilkerson kicsivel kevesebb, mint 7 millió dollárt fognak keresni az 5-ik évükben, ami több mint 50 %-kal alacsonyabb, mint a franchise tag értéke a DE-ek esetében. (A többi 2011-ben kiválasztott játékos helyzete ezen a linken tekinthető meg, látható hogy többségüknél a csapataik éltek az opciós joggal.)

Ráadásul ez még csak nem is mindegyiküknél garantált összeg. Egy Watt kaliberű játékos esetében ez annyit tesz, hogy 27-28, ha még franchise taget is kap a hatodik évében, akkor 28-29 éves korában kerül ki először és jó eséllyel utoljára a piacra. Így a játékosok igyekeznek a lehető legkorábban bekerülni az NFL-be, hogy előbb jussanak nagy szerződéshez. Ez pedig azt jelenti, hogy évről-évre egyre több olyan játékos közül kell a csapatoknak a drafton választaniuk, akik egész egyszerűen nem rendelkeznek elegendő rutinnal. Nemhiába lehet idén különösen sokszor olyanokat olvasni, hogy „nincs elég tapasztalata”, „nincs még kész az NFL-re”, „csiszolatlan gyémánt” és hasonlók.

Ez persze az egész kiválasztási folyamatra is hatással van. Az East-West Shrine Game és a Senior Bowl lassan értelmét veszti, ezeken ugyanis csak senior játékosok vehetnek részt, underclassmanek nem. A scoutok már idén is bajban voltak, mert a Senior Bowlig hagyományosan csak a senior játékosokkal foglalkoznak (az is bőven elég), de mivel jövőre várhatóan 100 fölötti underclassman jelentkezik majd a draftra, így szezon közben már a junior játékosokat is meg kellene figyelniük; érik a káosz. De véleményem szerint inkább a megfigyelés lesz kevésbé részletes, és felületesebb, ami már rövidtávon is ahhoz vezethet, hogy a draft még az eddiginél is jobban hasonlít majd egy lottósorsolásra. Az újoncoknak viszont nagyon kevés helyük és idejük lesz az NFL-ben fejlődni. Egy csapatnál 53 hely van a rosteren plusz 8 a practice teamben, és ugyan volt arról az idei holtszezonban szó, hogy a gyakorlócsapat létszámát 10 főre bővítsék, de ezt végül a klubtulajdonosok elvetették. Most látszik, hogy a 2000-es évek közepén néhány évig működő NFL Europe-ra egyre nagyobb szüksége lenne újra az NFL-nek azért, hogy azoknak a játékosoknak akiknek még további fejlődésre volna szükségük, játéklehetőséget biztosítson az NFL-ben való pályára lépés előtt.

„…van, hogy addig nem lehet tudni, amíg az ember oda nem kerül… Nem vált be. Ilyesmi minden évben történik. Van, aki beválik, van, aki nem.”

A játékosok (és az ügynökük…) persze csak a saját érdeküket, a saját pénztárcájukat nézik. Az NCAA-ben nem kapnak fizetést a játékukért, igaz a többségük ösztöndíjat igen, de amekkora üzlet az egyetemek számára az amerikai futball, ez igazából aprópénz. De nem csak az alapszakaszban nincs fizetés, még egy esetleges sikeres szezont követő bowl meccsen is csak hátizsákok, utalványok és karórák alkotják a “fizetséget”, ha pedig egy játékos pénzt fogad el valamiért, akár csak egy autogramért, azonnal kitör a botrány. Képzeljük magunkat egy top NCAA konferenciában játszó 21-22 éves játékos helyzetébe. Tehetséges, erről nem csak az edzője, hanem az ügynöke, a sajtó és a barátai is meggyőzik, az eredmények is jönnek, esetleg egy bowl győzelem is, lassan az NFL is szóba kerül, de ő személy szerint az egyetemi ösztöndíjon kívül más hasznot még nem látott a teljesítménye után. Szerintem teljesen természetes reakció, hogy a magát még mindig amatőrnek tartó NCAA-ből a lehető leghamarabb próbál bekerülni a profik közé, akár a diplomát is feláldozva, mert számukra még a visszavágott újonc fizetések is hatalmas összegeket jelentenek.

„Oké, oké, én jövök. Neked sincs kristálygömböd. Te sem látod jobban ránézésre egy gyerek jövőjét, mint én. Ott ültem veled a konyhaasztaloknál és hallgattam, ahogy mondod a szülőknek: “Ha én tudom, akkor tudom. Ha a maga fiáról van szó, én tudom.” De nem tudod. Nem tudod.”

Egyelőre nem látszik, hogy hogyan lehetne az underclassmanek áradatát megállítani. Ameddig az NCAA ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetemi játékosok amatőrnek számítsanak és ne kaphassanak fizetést, továbbá amíg a CBA köti a feleket, addig nem valószínű, hogy a junior vagy redshirt sophomore játékosok NFL-be áramlása lassulna, sőt.

* (Az idézetek a Moneyball (Pénzcsináló) című film magyar feliratából származnak. A film ugyan a baseballról szól, de szerintem mégis kötelező mindenkinek, aki bármelyik amerikai sport, illetve annak működése iránt érdeklődik. Az ábrák forrása pedig a businessinsider.com)