Első- vagy hátsókörös irányítónak jobb lenni?

NFL-draftA draft a holtszezon talán legjobban várt eseménye. Megállás nélkül jönnek a felmérések, a tippek, a combine-ok, pro day-ek, interjúk. Ha Johnny Football vagy, akkor reklámok. Végül a jó, vagy a jónak gondolt tehetségeket hamarabb, a gyengébbeket később kihúzzák a csapatok. Ez így is van rendjén. De vajon mindig a legjobbak kelnek el előbb? Elsőnek a jobb lenni? Vajon mit válaszolna a 6. körös Tom Brady vagy az 1/1 Peyton Manning? A másik oldalról megközelítve: az elsőnek választott bust JaMarcus Russell mit gondolhat a dologról? Egy sokadik körös játékos vajon a kései választást okolja azért, mert nem lett belőle sztár?

Richard Shermant kérdezni sem kellett, magától elmondta a véleményét. Szerinte azért ilyen jó a bajnok secondaryje, mert többnyire hátsókörös, bizonyítási vágytól túlfűtött játékosok alkotják, akik vért izzadnak a sikerért. Revis-t ellenben nagy eséllyel nem ez motiválja. Emiatt bármennyire is próbáltam általános igazságot levonni a játékosokról, nem sikerült.

Bárki, aki nem irányító, „csupán” egy rendszer különböző elemeit képezi. A QB viszont egy teljesen különálló egység. Az ő képességei határozzák meg nem csak a támadók, de gyakran még a védők teljesítményét is. Minden figyelem rájuk szegeződik, minden kamera őket keresi, rajtuk a legnagyobb a nyomás és az ő szempontjukból a legfontosabb, hogy mikor választják ki őket.

Amíg nem volt meg a döntés az újonc szerződések korlátozására, addig egy 1/1-es irányító, mint Sam Bradford nagyobb szerződést kaphatott, mint az akkor csúcson lévő Manning vagy Brady. Egyetlen egy passz nélkül az NFLben. Igaz a Rams azóta is bőszen issza a választása levét. Tehát elsőnek jó lenni, mert ott a nagy pénz. Igen ám, de Bradford rossz példa, mert benne egyszerűen ennyi van. Draftolatlanként, nyomás nélkül sem tudott volna magából többet kihozni.

Mi a helyzet viszont mondjuk JaMarcus Russell-lel, Tim Couch-csal, David Carr-ral, Ryan Leaf-fel vagy például Alex Smith-szel? Sokan nem is ismerik ezeket a játékosokat, pedig az utóbbi 15 év legnagyobb csalódást keltő 1/1-ei voltak irányítói poszton (Leaf 1/2 volt P. Manning mögött, de csak a saját szabotázsa miatt nem lett 1/1, Smith-t pedig első évei miatt soroltam ide). Sőt, 15 évből 12x lett QB az 1/1, de úgy igazán maradandót egyedül Peyton Manning tudott alkotni. Ha nem lenne Luck és Stafford tehetsége, vagy ha az összes elsőkörös irányítót górcső alá vennénk, még szomorúbb lenne a helyzet. Még, ha az irányítói poszt a legnehezebb valamennyi sport közül, akkor is nehezen hiszem, hogy egy 310 milliós ország legnépszerűbb sportjához nem tudnak nemhogy 32, de még 10-12 kiemelkedő játékost sem legyártani.

Szerintem rosszul kezelik, rosszul mérik fel és rosszul használják az irányítókat. Annyi a QB hiánnyal küzdő csapat, hogy mindent megtesznek, akár szezonokat adnak fel egy-egy játékosért. Így túlzottan is felértékelődik egy tehetségesebb irányító értéke, mindegy mekkora szerencsejáték a draftolásuk. Sőt, egyenesen messiásként várják őket.

Ők pedig így sztárként érkeznek, tele önbizalommal és becsvággyal. A média adja alájuk a lovat, ők meg pofátlanul ki is használják. Aztán pedig koppannak, hogy „hoppá, mégsem”. Ryan Leaf nem ment el egy coltsos interjúra, mert neki derogált a csapat, JaMarcus Russell hold outolt, mígnem 6 éves, 68 milliós szerződést kapott. Hiába a pontos passz vagy a valaha volt legerősebb kéz, mit ér akkor, ha a  történelem 10. legrosszabb 1/1-esnek választanak, mint Carrt?

jamarcus-russell-2013

Csak ennyire lett volna elég az NFL történelmének legerősebb karja?

Lehet, nem csak azt kellene nézni, hogy rohangál egyik-másik vagy, hogy teljesít a wonderlic teszten. Hanem egy nagyon alapos pszichológiai kivizsgálást végrehajtani. Legyen bármilyen fizikális egy sport, minden, egyszerűen minden fejben dől el. Biztos vagyok benne, hogy egy alapos pszichológiai vizsgálat után úgy megrostálnák az irányítókat, hogy legtöbbjük második körbe sem férne be, nemhogy az elsőbe. De ez csak a kisebbik gond. Bármekkora tehetség, nem kellene egyből kezdőként a mély vízbe dobni, pláne nem ráépítve a csapatot.

Ha elmegyek valahova szórakozni és mondjuk van ott egy billiárdasztal, szívesen játszok bárkivel. Nem vagyok profi, de ügyetlen se. Viszont ez nem publikus. Kényelmesebb azt mondanom, hogy nem igazán megy a játék: így még a nagy pofám miatt sincs rajtam egy minimális nyomás sem. Ha nyerek, akkor jó, ha nem, akkor én szóltam, hogy nem megy. Persze vannak olyanok, akik nyomás alatt élnek igazán, vagy annak ellenére is jól teljesítenek, de 15 év alatt 1-2 az nem nagy arány. És ez nagy számokkal csak romlik. Önbizalmat könnyebb fokozatosan kiépíteni a „semmiből”, mint egy már meglévőt, de időközben darabokra hullót újra összerakosgatni.

Ezért említettem meg Alex Smith-t, fentebb, mint csalódást. Első szezonjában 9 meccsen lépett pályára, hétszer volt kezdő: 1 TD és 11 INT a mérlege. A második szezon 16/16 meccs és a TD/INT is 16/16 (az igen). A harmadik szezonja 7/7 lett, 2TD és 4 INT, a 2008as szezont pedig teljesen kihagyta. 4 évbe telt, hogy fejben összerakják. 2009 óta több hatpontosa volt, mint eladott labdája. A liga legjobb game menedzser irányítója lett, tavaly a KC-ben pedig úgy játszott, mint egy 1/1es, ha arra volt szükség ( például a Colts elleni rájátszás meccs, a rengeteg sérülttel). De első 4 éve után hova kellett volna? Ha nem 1/1, akkor kivágják, mint a macskát… Igen, az első körössége mentette meg, de mi van akkor, ha csak  első kör végen, esetleg második vagy harmadik körös választás és hagyják akklimatizálódni, mint Aaron Rodgers-t?

Igen, az NFL talán legjobb irányítója 1/24ként három évet padozott Favre mögött, hogy aztán saját erőből szorítsa ki a legendát a kezdőből. Első évében 28 TD és 13 INT volt a neve mellett, karrierje legrosszabb, 93.8-as QB ratingjével. Összehasonlításképpen Alex Smith 40.8-al kezdett, második évére is csak 74.8 lett. JaMarcus Russell 55.9-el, Ryan Leaf 39-el, David Carr 62.8-al, Tim Couch 73.2-el. A kétszeres SB győztes Eli Manning is 55.4el kezdett, de még Peyton Manning vagy Andrew Luck sem érte el a 80at. Ellenben Brady 86.5, Roethlisberger 98.1, Russel Wilson 100, Kaepernick 98.3.

Tudom, sok a szám, statisztikával mindent be lehet bizonyítani, „ez azonban csak akkor igaz, ha a statisztikát rosszul, nem megfelelően használják” stb. stb. De azért nem véletlen, hogy az egyből mély vízbe dobott, megváltóként várt irányítók a rájuk nehezedő tehertől összezuhantak. A csapatok úgy sem fogják tolni, halasztani a QB kérdést, ha olyan prospect van előttük, akikért megéri a kockázat. Már a szerződésszabályozás is hatalmas lépés volt ilyen téren. Viszont azt bármelyik csapat megteheti, hogy adjon időt az irányítójának. Bradynek 3 gyűrűt ért az, hogy tanulhatott egy évet Bledsoe mögött és nem kellett mást tennie, csak elmenedzselte a liga egyik legjobb védelmével rendelkező csapatát. Roethlisberger ugyan kezdő volt, de a mai napig védelem orientált a csapat, ő pedig elbüszkélkedhet azzal, hogy az NFL történetének leggyengébbnek rangsorolt , leginkább futásokkal dolgozó offensével lett bajnok. Ugyanez igaz Wilsonra és Kapernickre.

Mindent összevetve, első körösnek lenni presztízs: pénz, hírnév, megbecsülés. Ugyanakkor teher és felelősség, elvárások tömkelege is egyben. Aminek, ha nem vagy Peyton Manning, nagyon nehéz megfelelni. Az idei első körös irányítók közül szerintem Manziel Boom or Bust, Bridgewater simán Bust, Bortles pedig a megfelelő csapatban 1-2 év alatt minimum egy foles-i utat bejárhat. De, hogy válaszoljak a posztindító kérdésre: jelenleg a csapatnak, és hosszútávon a játékosnak is jobb, ha késeibb körös választás. De ez csak azért van így, mert a jelenlegi domináns felfogás, és bevett módszerek képesek évekre tönkre tenni egy csapatot és a játékos karrierjét egyszerre.

Lesz-e idén újabb korszakos zseni?

Lesz-e idén újabb korszakos zseni?

Egy korábbi posztomban azt írtam, hogy a jó menedzsmentekből és irányítókból is igen kevés az elit. Ez igaz, de főképp a dilettáns edzők, fakezű GM-k és a pocsék rendszer miatt nem tudnak klasszisokat „kinevelni” (mint például az NB1). Egyszerűen nem működik, hogy beküldünk minden újoncot a darálóba, utána meg csodálkozunk, hogy nem maradt egyben. Nem azt mondom, hogy egy fokozatosabb, türelmesebb felfogás esetén mindenki Rodgers meg Brady szintet ütne meg. De sokkal kevesebb lenne a Weeden, Ponder vagy Gabbert szintű kezdő.

Nem az számít igazából, hogy mikor draftolnak valakit, mert az ugyanolyan mértékben trend és divat, mint a képességek kérdése. Egyedül az a fontos, hogy olyan rendszerbe kerüljön egy játékos, ahol képesek annak igényei szerint kihozni belőle a maximumot. Pete Carroll 4 év alatt épített a semmiből egy csapatot és nevelt bele a játékosokba egy masszív önbizalmat. Hiába volt itt a legtöbb hátsókörös és draftolatlan játékos az egész NFL-ben. 32 csapatnyi jó játékos van a ligában és folyamatosan jönnek: csak a legtöbben nem tudják megfelelően használni őket.