Trash talk – Saints@Eagles

eaglessaintsMint talán már tudjátok, ma elkezdődik a playoff a wild card körrel, a késő esti találkozóhoz pedig különleges beharanggal készültünk. Sajnos donnelly kollégának rengeteg tennivalója van, így nem hagyományos módon trash-talkolunk, hanem kicsit csavarunk egyet a dolgokon. Az Eagles-felét én képviselem a szardobálásnak és mivel még a szintén a sasoknak szorító somebody08 zsebében is kinyílt a bicska írásom olvasása közben, így ultra-pesszimista szurkolóvá válik és – ha már donnelly nem tudja megvédeni kedvenceit – a New Orleans Saints védelmére kel.

“Óda donnellyhez”

Na mi van donnelly, idegenbe kell utazni a playoffban? Tudod hányszor nyert a Saints idegenbeli rájátszás-meccseken? Segítek, kereken 0-szor, és ez most sem fog megváltozni. Meg kellett volna verni mondjuk SuperCamet és a Pantherst és akkor nem lennének ilyen gondok, lehetne a jó meleg dome-ban játszani.

Amúgy az megvan, hogy a szentek idén 3-5-ös mérleggel zártak, ha utazni kellett? És az, hogy átlagosan 16 ponttal szereznek kevesebbet meccsenként ellenséges területen, mint a SuperDome-ban? A hideg Brees gyengéje is, nem csak Peytoné, és január elején mínuszok szoktak lenni Phillyben… És még egy érdekes statisztika a dome-ban játszó csapatokról: 7 egymást követő meccset vesztettek el a rájátszásban, amit szabad ég alatt rendeztek.

Bezzeg az Eagles. Utolsó 8 meccsből 7-et behúztunk, csak a Vikings ellen kaptunk ki, de ott ki se álltunk igazából a pályára, mivel akkor túl hamar lett volna meg a playoff és nem röhöghettünk volna a tehenész dallasiaknak a képébe a saját stadionjukban múlt héten. Milyen szép is volt… Egyébként meg nálunk van a liga legjobb futója (futott yardok, scrimmage yardok) és a legjobb irányítója (passer rating, TD-INT arány) is, ilyen még nem volt a liga történelmében. Shady egyszerűen elképesztő, a fal előtte pedig ihletett formában blokkol neki, aki ért a szakmázáshoz, nézzen meg elemzéseket a sasok támadófaláról és annak atletikusságáról, ilyen sem nagyon volt még az NFL-ben.

993543_628064670564643_1685421149_n

Érdekes meccs lesz a két irányító között, akik a Westlake gimibe jártak Austinban és nagyon hasonló statisztikákat produkáltak 10 év különbséggel. Csak hát ez ellen az up-tempo no-huddle offense ellen esélye sem lesz az egyébként egész jó védelmeteknek. Meglepően jól teljesített idén a védő egységetek, a 19 engedett pont meccsenként megsüvegelendő. A baj csak az, hogy az utóbbi 10 meccsen 33 pontot átlagolunk támadóoldalon, ami a legjobb a ligában ezen az időtávon. Emellett a legkevesebb labdát adjuk el, úgyhogy még ebben sem bízhattok igazán. Gondolom nem örültök, hogy Vaccaro kiesett, így D-Jax és Cooper oda-vissza szétrohangálja a secondaryt, Folesnak csak meg kell őket találnia, ami idén elég hatékonyan működik. Amiben bízhattok, az Sean Payton bounty-rendszere. Ne kételkedjünk benne, hogy idénre is bevezette, csak most jobban megfenyítette a D#-t, hogy ha köpnek, akkor Rob Ryannel találkoznak a zuhany alatt, miután maga Payton veri ki a szappant a kezükből.

No de a mi védelmünk is összeszedte magát, az utolsó 10 meccsből 9-szer legfeljebb 22 ponton tartottuk az ellenfeleket, csak a már említett Vikings elleni összecsapáson engedtünk többet, de hát ott, mint már említettem, arra játszottunk, hogy a Cowboyst egy ismét sorsdöntő rangadón verhessük ki. Terron Armsteadnek nem sok esélye lesz Trent Cole ellen, az újonc keményen harmadik meccsét tapossa az NFL-ben, és a Panthers ellen Hardy akkor is megkerülte, amikor nem akarta, 4 sacket várok Trenttől. Cole beletanult ebbe a 3-4 OLB szerepbe és meg is mondta, hogy jobban tenné Sean Payton, ha küldene egy embert segíteni Armsteadnek, ha meg akarja állítani. De ha küld valakit, szabadon marad az út másoknak, mint például a csodálatos DeMeco Ryans-Michael Kendricks ILB párosnak, akik egy-egy váratlan blitznél földbe fogják döngölni Brees bácsit. A secondarynk fénypontja a kedvencem, Brandon Boykin, aki csupán negyedik körös játékos volt két éve, de az egész CB-classt veri már 2012-ből, ki is vannak függesztve a falára.

Futójátékotok meg a nullával egyenlő, most meg még Pierre Thomasra sem számíthattok, mert megsérült. A védelemnek csak a passzokra kell majd figyelnie, a screen passzokat és Grahamet kinyírni és meg is van a meccs. A statisztikákban látom az átlag 26 szerzett pontotokat, de idegenben ez a szám jelentősen megcsappan, 18 alá esik. Tehát ha csak a számokból indulnánk ki, akkor 28-20as Eagles győzelmet mondanék, de a hidegben ennél nagyobb arányú is lehet a verés, amit a szentek csapatára mérünk.

Egy szó, mint száz, a Lincoln Financial Fielden – ahol a hosszú nyeretlenségi sorozat után egy hosszú veretlenségi sorozat kezdődött – esélye sem lesz a Saintsnek, mert a mindenható Chip Kelly mester tökéletes gameplannel készül a tökéletes támadójátékunk kihangsúlyozására és az apró védelmi hibák kiküszöbölésére.

Brandon Boykin döfte az utolsó tőrt a Cowboys szívébe, ezt megteszi majd a Saints-szel is

Brandon Boykin döfte az utolsó tőrt a Cowboys szívébe, ezt megteszi majd a Saints-szel is

“Ballada az igazi Eagles-ről”

Na mi van katonadani? Az élet odanyújtotta a szerencsétlen kedvenceinknek a kisujját és Te már rögtön az egész tenyerével nyúlnál magadhoz? Nincs egy hete, hogy otthon sírva kulcsoltad imára a kezeidet, azért könyörögve, hogy a Brady homikorszakát majmoló Kyle Orton a védelmünkön tátongó lyukak láttán megmerevedő pélójával ne verje bele az utolsó szöget is a koporsónkba, most meg már tényként kezeled, hogy az Eagles a nagyfiúk játszóterén is bele mer hugyozni a szökőkútba? Nagyon el vagy Te tévedve…

Először is kezdjük ott, hogy az agyonistenített irányítónk pontosan annyi playoffrutinal rendelkezik. mint Te vagy én. Mondjuk ez nem jelenthet gondot, hiszen a testvéri szeretet városában nem szokták túlreagálni a győzelmek és a vereségek jelentőségét, és ezzel egyáltalán nem tesznek extra nyomást a játékosokra. Szóval nem kell félni, ha Foles térde megremeg, és nem nyerünk, a helyiek legfeljebb rágyújtják a házat, a maradványait megetetik a később a Delaware-be fojtott kutyájával. majd üvegszilánkos-tabascoszószos síkosítóval tesznek erőszakot a nőnemű rokonain, mert Philadelphiában ennyire szeretik a futballt. De izgulni nem kell…

Főleg, mert az elkapóink remekek. DeSean Jacksont két hétig a tejesdobozokon keresték, mire tegnap valaki észrevette, hogy a legutóbbi két meccsén szerzett 57 yardot. Nem baj, ott van Riley „a niggeres” Cooper, aki ligaszerte népszerű a fekete játékosok körében. Még szerencse, hogy az NFL tele van hófehérke cornerekkel, ugye? Mondj egyet! Nem kell az idei évből, mondhatsz az elmúlt tízből is…

A tight endjeink sem rosszak, bár James Casey-t utoljára akkor látták, amikor nyáron a leigazolásának örömére sajtótájékoztatót tartott a NovaCare Complex-ben. Nem baj, ő a vészirányító, mint tudjuk, jól jöhet még. Majd Celek megoldja a feladatot, akinek a kezéről felpattanó labdákból több interceptiont szedtek karrierje során, mint ahány TD-elkapása van. De az ilyen hibáit könnyedén feledtetik remek blokkolási képességei, bár emléktábla őrzi az utolsó alkalmat a Lincoln Financial Fielden, amikor őt a line of scrimmage-en dolgozni látták. Szerencsére az újonc Zach Ertz is ugyanilyen remek harcos a fal szélén, őt Kelly csak azért draftolta, mert úgy gondolta, jobb, ha inkább velünk van, mint ellenünk, mert New Englandben még akár lehetne is belőle valaki.

hi-res-454319105-tight-end-brent-celek-of-the-philadelphia-eagles-runs_crop_north

De legalább a futójátékunk működik. Arra tényleg nem lehet panasz. Ha már a falunk passzblokkolásban alulról karcolta a Dallas levitézlett passrusherei ellen a közepesen ergya fogalmát, legalább a futásoknál jól blokkolnak. Kár hogy Kelly összesen 11 alkalommal hív majd futást a meccsen, mert ugye nála elv, hogy hiába a 39 yard/carry átlag, hátrányban nem futunk, előnyben meg nem leszünk vasárnap hajnalban.

Nem baj, legalább a védelemre nem lehet panasz. A passrushunktól ugyan egy cserkészlánycsapat sem hagyná abba a láncfogócskát, de cornereink azok aztán igazi sure tackler-ök – a 17 yardos elkapások után nincs, aki elfusson előlük. Kell is, hogy ilyen magabiztosan dolgozzanak, mert mögöttük Patrick Chung és Nate Allen dolgozik, akik tíz alkalomból egyszer bizony elkapják az ellenfelet, feltéve, hogy az feladja a játékot és csak meg kell érinteni a földön. Nem baj, bízzunk abban, hogy az NFC legjobb irányítója, aki három ujjbábbal és egy munkahelyi baleset miatt leszázalékolt tűzszerésszel is képes lenne minden szezonjában elérni az 5000 yardot, kihívás hiányában ellenünk majd felhagy a passzolással.  Futás ellen úgyis más a helyzet, ott elit a fal belseje és az LB-ink is ütnek, kár, hogy a Saints centere és guardjai közt már egy háromgenerációs pókcsalád is felnőtt, annyira gyakran futnak New Orleansban…

Tény az is, hogy a special teamünk annyira nem zűrös, amióta nem merjük odarúgni a kickoffokat az ellenfél visszahordójának, és cserébe puntszerű gyertyákat lövetünk a harmincasra. A rúgónk, Alex Henery is jobb, mint a fél hónapja kikukázott Shayne Graham, mert a mi Assassinünk legalább csak akkor hibázik, ha kurvafontos lenne az a mezőnygól, de akkor harmincon belülről is. A punterünkre, Donnie Jones-re viszont tényleg nem lehet panasz, aki nem hiszi, lesse meg a meccset, láthatja majd elégszer…

Na de a rájátszásban már nem számítanak az alapszakasz tanulságai. Ott az számít, hogy ki akarja jobban. 2007-ben például, amikor Drew Brees karrierje első playoff-győzelmét ünnepelte éppen az Eagles ellen, ők akarták jobban. Vagy amikor legutóbb Philadelphiában jártak 2009-ben és egy gyenge 48 pontot szartak oda a Lincoln gyepére, csak hogy tudjuk, mennyit érünk. Nem baj, az ilyen meccsekből lehet tanulni, meg az egészen friss emléknek számító tavalyi 28-13-mas verségből, nem is abból az egy győzelemből, amit az elmúlt 10 évben fel tudunk mutatni a Saints ellen, ugye…

Egy szó, mint száz, ha reálisan állunk a dolgokhoz, örüljünk neki, hogy idáig eljutottunk, szerezzünk egy kis playoffrutint, aztán miután a Saints átgyalogolt rajtunk, dőljünk hátra egy kicsit, nyugodjunk meg, lélegezzünk mélyeket, aztán amikor a tévé törmelékének utolsó maradványait is lehordtuk a szemetesbe, vegyük elő minden Eagles szurkoló legszentebb mottóját és fásultság nélkül, boldogan mondjuk ki hangosan: „Majd jövőre!”