Cardinals: szezonigazítás gyantával

Mai/eheti második Cardinals-témájú posztunkat Soma szolgáltatja. Mivel ő a szezon eddigi történéseiről írt, kiválóan egészíti ki egymást a két iromány. (Ma ugyanis volt egy másik is, nyilván olvastátok.) Címet viszont nem adott neki, úgyhogy azt nekem kellett. Illetve, a doksit elnevezte, ezt akár használhattam is volna, de úgy sakkoztam, hogy a CardinalscikkSoma annyira nem lenne ínycsiklandó. Gondolkodtam a Megette az anyját a részeg irányító megoldáson, illetve a Majka dugta, ezért került be az NFL-be címváltozaton, és feljött még a Nagymellű szőke análozás a hét videóján variáció is, illetve mindezek kombinációja, de aztán úgy döntöttem, hogy spórolok a karakterekkel. (De a csöcsökkel nem.)

Az elmúlt három szezon negatív mérlegét és a Kevin Kolb, John Skelton fémjelezte impotens támadójátékot megelégelve, a Cardinals tulajdonosai úgy döntöttek, hogy gyökeres változtatásokra van szükség. A komplett edzői gárda menesztése után vezetőedzőnek az Indianapolis Colts offensive coordinátorát, Bruce Arianst nevezték ki. Ahhoz, hogy Arians az előző csapatánál jól működő, főleg a hosszú passzokra épülő támadójátékát új csapatánál is meghonosíthassa, szükség volt egy megbízható irányítóra. Az irányító kérdés Kurt Warner visszavonulása óta amúgy is megoldatlan probléma volt a Cardinals háza táján. A megoldást a rutinos öregnek számító Carson Palmer személyében látta a csapat vezetősége.

A csapat viszonylag jónak mondható draftját némileg beárnyékolja, hogy az első körben választott Jonathan Cooper (OG) szárkapocscsonttörés miatt az egész idei szezont kihagyja, a hatodik körös Ryan Swope (WR) pedig a korábban elszenvedett agyrázkódásaira hivatkozva, még a preseason előtt visszavonult. A harmadik körös Tyrann Mathieu (FS) és a hatodik körben választott Andre Ellington (RB) játéka viszont kárpótolta a csapatot és a szurkolókat a veszteségekért.

Ő sajnos másik ligában játszik

A szezon első meccsein nem azt kaptuk, amire Bruce Arians-től számítottunk. A támadójáték finoman szólva is akadozott. A harmadik kísérletek sikerességében és a 20 yardnál hosszabb játékokban is a liga végén kullogott a csapat. Carson Palmer a tőle előzetesen elvárt megbízható játék szöges ellentétét hozta. Gyakran hatalmas homályokat dobott, és úgy szórta az ellenfél védőinek a labdákat, mint Tibi bácsi.

A védelemre azonban nem lehet panaszunk. A szezon kezdete óta remek teljesítményt nyújt és néha erőn felül teljesítve próbálja a csapatot meccsben tartani és a támadósor hibáit korrigálni. A Calais Campbell, Darnell Dockett, Daryl Washington és a két rutinos öreg, John Abraham és Karlos Dansby fémjelezte rendkívül agilis front seven a ligában a második legkevesebb yardot engedi az ellenfeleknek a földön. John Abraham már 7, Calais Campbell pedig 5,5 sacknél tart. A passz elleni védekezés (főleg a TE-ek ellen) kicsit gyengébb a futás elleninél. Jelenleg a liga 17. helyén áll kapott yardok tekintetében, az ellenfél irányítóinak passzait azonban 15-ször halászták le a levegőből.

Egyemmeg a kis butuska arcát!

A támadósor teljesítményében a Falcons ellen azonban jelentős fordulat következett be. Az Atlanta elleni sikerrel együtt a csapat már sorozatban negyedik győzelménél tart. Carson Palmer ezen a négy meccsen „csupán” kétszer adta el a labdát és emellett nyolc TD-t passzolt ,a csapat pedig majdnem annyi pontot szerzett, mint az első hét meccsen összesen. A futójátékot jelentősen feldobja az elsőéves Andre Ellington játéka, aki cipelésenként jelenleg a legjobb átlaggal rendelkezik az egész ligában. Hiába azonban remek játéka, Arians nagyon ragaszkodik az újoncnál halványabb teljesítményt nyújtó Rashard Mendenhall-hoz és továbbra is ő kapja a snap-ek jelentős részét.

A jelenleg 7-4-el álló csapat négy vereségéből hármat csoportellenfelek ellen szenvedett el. Ha a playoffról szőtt álmaikat komolyan gondolják, a hátralevő három csoportrangadó mindegyikén kötelező a győzelem, de főleg a 49ers ellen, hazai pályán. Ha sikerül bejutni a rájátszásba, úgy érzem a védelemben megvan a potenciál, hogy egy jó szereplés is kisüljön belőle, a támadósor esetében ebben már nem vagyok biztos. Fontos fegyvertény lehet, hogy mind a Lions, mind a Panthers ellen sikerült már győzni ebben a szezonban, sőt a védelem az előbbi ellen a második félidőben csupán hét pontot engedett, míg a Pantherst egész meccsen hat ponton tartotta.